Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban
Koncsos László vízépítő mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára segítségével azt vizsgáljuk meg, hogy a hidrológiai folyamatok és a vízkormányzás modellezése alapján megvalósítható-e műszakilag a szükséges átmenet, illetve újra körbejárjuk, hogy miért van szükség rá.
A BME egyetemi tanára kiemeli: már régóta tudjuk, hogy baj van. Magyarország vízkészletekben a világ egyik leggazdagabb országa, de például
csak a Tisza az árvizeivel évente 8-10 köbkilométer vizet szállít el az orrunk előtt hasznosítás nélkül,
pedig számottevő vízpótló potenciállal bír – és szükség is lenne erre a vízre.
Hogy mekkora a baj? Az MTA kutatási programjában már 2000-ben elemezték az Alföldön az éves tenyészidőszaki vízhiányt. Röviden: több köbkilométernyi vízhiányról van szó azon a húszezer négyzetkilométeren, ahol a Tisza vízkészlete mint természetes vízpótló megoldás szóba jöhet.
De vannak más vészjelek is, teszi hozzá a szakember. Az Alföldön évtizedek óta figyelik a legjobb aszályindikátor, a talajvíz változását. Az elemzések szerint a 21. század végéig az Alföldön gyakorlatilag mindenhol a talajvízszint süllyedése lesz megfigyelhető: évszázados léptékben több- méteres változásról beszélünk.
Koncsos László hangsúlyozza, hogy csak a talajvízszint süllyedésének az ellensúlyozására nagyjából egy köbkilométer vízre lenne szükség évente. „Ha nem lépünk, elveszítjük tápláló talajvizeinket, és ellehetetlenül a mezőgazdálkodás.”
Az egyetemi tanár felhívja a figyelmet: a 19. századi mérnökök nem látták előre, hogy
a folyószabályozás, ez a minden vizet elvezető módszer megbillenti a térség hidrológiai mérlegét.
Márpedig ma is él a megcsontosodott szemlélet, és a belvizek visszatartásától csodát vár a szakma.
„Pedig a belvíz csak a rossz területhasználat szinonimája – olyan víz, amely valahol átmenetileg fölösleges, később azonban ugyanott hiányzik. A belvízvisszatartástól nem várható csoda, mert csak egy kis lépés a normalitás felé. Mennyiségében elégtelen eszköz” – hangsúlyozza a vízépítő mérnök. Ráadásul, teszi hozzá, előrejelzések szerint a belvízi jelenség a jövőben csökkenő valószínűségű.
Elmondása szerint a másik csodaszernek az öntözést tartják. „Csakhogy a tájban nem az a hatása, mint egy virágcserépben. Ha mindenki öntözni akarna, azonnal megbukna a jelenlegi rendszer a vízkészletek oldaláról. A nyári időszakban a kivezethető kisvizek, azaz az öntözés forrásai nagy ingadozást mutatnak, és már látni, hogy ezek lesznek a klímaváltozás következő áldozatai.”